Az idei Könyvhét azt hiszem az eddigi legdurvább volt. Mivel ez az időszak nekem főként munkával telik kint a kiadónk standján, a színes forgatagról, a tömegről és a szépséges könyvekről most egy árva képet nem tudok hozni. Viszont vannak sajgó lábaim, új ruháim az elázások miatt, és van nekem egy szép vízhólyagom is, a talpam közepén. (!) Fogalmam sincs, hogy csináltam.

Na de kezdjük az elején. Már csütörtök hajnalban arra ébredhettünk, hogy zuhog az eső. Azt hiszem, ott még nem esett le, hogy az egész időszak alatt nagyjából ez várható. De mivel nem csak a Könyvhéten, hanem a Margó Fesztiválon is voltak programjaink, nem nagyon úszhattam meg a szaladgálást, így az esőt sem. Normál esetben egyébként szeretem a Könyvhetet, imádom a sok szerzőt, akikkel csak ott találkozhatok, a kiadós barátokat, a friss könyvkínálatot, és normál esetben most valszeg erről mesélnék, de ez nem volt normál eset. Munka+eső. Nagyjából így.

Na de sebaj, mesélek inkább arról, ami jó volt. Jó volt például, hogy mindenhova időben odaértem, minden esemény jól sikerült és csak egyszer álmodtam azt, hogy eltévedtem és nem érek időben a Margóra. (Hehe, ezt egyébként alvás nélkül is képes lennék simán, ami a helyismeretemet illeti. )

A dedikálásom is jól sikerült, új élményekkel gazdagodhattam: tudok már esernyővel aláírni, tudok egy órát ülni a székemben összegyűlő tócsában úgy, hogy észre sem veszem, és tudok…nem, mást nem tudok. Köszönöm, hogy eljöttetek, megmondom őszintén, egyetlen emberre sem számítottam, de legnagyobb meglepetésemre a közepétől egyszer csak beindult a dolog, megérkeztetek és hoztátok a könyvem…

És egy csomó mindent meséltetek, hogy a tesótok lenyúlta a könyvet, így újra meg kellett venni, meg rá akartatok venni, hogy írjam meg Mókus és Lili történetét, sőt, még Zama is eljött, akivel már egy jó ideje ismerjük egymást, de személyesen sosem találkoztunk. Igazi meglepetés volt, hogy beköszönt, ráadásul csokit is hozott, mondanom se kell, hogy pár óra múlva már életmentő volt. Az ő blogját mindenképp kövessétek, ugyanis mindenevő könyvek terén, ami egy blognak nagyon jót tesz.

Ja, és el ne felejtsem, Róbert Katival dedikáltam, ami azért volt külön öröm, mert megnézhettem, hányféle méretben tud rókát rajzolni. Elárulom, képes gyűszűnyi állatkákat is belevésni a könyvekbe, pár tizedmásodperc alatt. Le kellett volna fotóznom a legkisebbet, de a csodálkozástól elfelejtettem…na majd legközelebb.

Aztán szombaton este csaptunk egy kis bulit, ami mindig nagyon jó szokott lenni, ilyenkor végre tudunk dumálni a kiadós cimbikkel, szerkesztőkkel, ismerősökkel, könyves barátokkal, akikkel egész évben alig van erre idő. Ezt minden évben nagyon szeretem, és bár addigra hullák vagyunk, ez az, amit ki nem hagynánk.

Amit még feltétlenül meg kell említenem, az Csukás István. Semmi egyéb mondanivalóm nincsen, csak annyi, hogy örülök, hogy ismét láthattam. A világ legcukibb arca, és legszeretetreméltóbb írója.

És akkor következzenek a képek, némi magyarázattal.

20180607_110111

Így kezdődött. Azt hiszem itt már kezdtünk gyanakodni, hogy nem lesz jó vége a dolognak.

 

 

IMG_20180611_083826_223

Erről a könyvről két olyan ember mondta, hogy élete egyik legnagyobb olvasmányélménye, akiket igazán kedvelek és minden szavukat elhiszem, szóval már szaladtam is érte a Park Kiadóhoz. Még nem kezdtem bele, de alig várom már.

 

 

20180609_133832

A zöld macska titka egy friss mesekönyv, egy nagyon kedves ismerősöm, Ruff Orsolya első könyve, így az első dolgom volt, hogy elcsípjem és megnézzem. Nagyon örülök az örömének, könyves területen dolgozik, nagyon ért a gyerekkönyvekhez, szóval azt hiszem a könyv rendben lesz. Nagyon drukkolok neki!

 

IMG_20180611_090531_944

És itt van ugye Zama is, magamat pedig félig eltávolítottam, (bocsi, Péterem, de a hiúság, az hiúság.) itt már az esernyős dedikálás kellős közepén vagyunk.

 

20180609_110917

Csak szeretném megmutatni, hogy az előző dedikáláshoz képest semmit nem változott a helyzet, ismét rumliban voltunk, de ez most az esőnek volt köszönhető. Nem baj, legközelebb igyekszem szépen kipakolni, és nem disznóólat csinálni. 

 

 

 

Képek: Rácz-Stefán Tibor

Úgy látom, nem is viselt meg minket a szutyok idő. Azt hiszem azért, mert igazi hősök voltatok, hogy az eső ellenére is kijöttetek aláíratni a könyveiteket, nagyon-nagyon köszönjük! 

 

 

IMG_20180611_085933_946

Hát vigyázni azt tudtatok a könyvekre, nagyon jó volt látni, hány féle megoldást találtatok ki arra, hogy ne ázzanak szét a kincsek. 

 

 

IMG_20180611_084631_887

Nem tudom, ki volt ez a lányzó, de irtó helyes volt, le is fotóztam, ahogy vízállósította saját magát és a könyveket is. Igazi Kemény Könyves Harcosok! : ))

 

IMG_1268

És itt van Katona Ildikó is, a Könyvmolyképző vezetője is, aki épp kedvenc Csukás Istvánommal beszélget. Még ránézni is imádok, azonnal beugrik Süsü. : )

Ja, és nem tudom észrevettétek-e, de megújult a könyvheti látvány, ami felbukkant mindenhol, könyvjelzők, molinók, szóróanyagok formájában. Tabák Mikinek köszönhetjük, az egyik kedvenc grafikusom, fantasztikus borítókat csinál, sőt, a munka-kiadóm, az Animus új logóját is ő tervezte. Gratulálok neki, igazán friss és látványos arculatot tervezett.

 

IMG_20180611_110732_843

És a végére azért a nap is kisütött, csak hogy minden jó, ha vége jó legyen. 

Köszönöm nektek, hogy eljöttetek, hogy meglátogattatok (ez a barátaimnak is szól, akik valahogy végül csak el tudtak csípni), jövőre folytköv!

Advertisements