Már most szeretném kijelenteni, hogy zavaros leszek. Nem kicsit, nagyon. Az idei Könyvfeszten ugyanis mindhárom személyiségem kint volt (olvasó, szerző, kiadós dolgozó) így elképzelhető, hogy időnként némi csapongásba fogok.

Naszóvalhát. A munka miatt csütörtöktől vasárnap estig voltam kint, ami egyszerre lehet büszkélkedés és panaszkodás is. A lábaimat azóta sem érzem, elképzelhető, hogy elhagytam valahol őket, soha annyira nem purcanok ki, mint évente egyszer a könyvfesztiválon. (De lefogytam két kilót!! ) Viszont az egyik kedvenc könyves eseményem, ezért egyúttal mázlista is vagyok, amiért ilyen sokat kint lehettem.

Jó volt látni, milyen bátrak kezdenek lenni a kiadók, ami a standokat illeti. Voltak már egészen egyedi kialakítású standok is, a 21. század standja például nagy kedvenc volt, igazi kuckós, fabútorokkal berendezett olvasósarok. Az Alexandra szalonnál kávézgatni lehetett, ami ugye mindig létszükséglet és a HVG standon láthattam az eddigi legnagyobb és legkövérebb könyves gúlát evör.

Aztán nagyon tetszett még, hogy idén ennyi fantasztikus szerzőt láttam dedikálni, Csukás Istvánt, Varró Danit, Vámos Miklóst vagy Nádas Pétert, óriási sorok álltak hozzájuk, bár ami a kilométeres sorokat illeti, On Sai sem szégyenkezhet, ha jól emlékszem, több mint két órát dedikált.

Sajnos a munka miatt a programokról folyamatosan lecsúsztam, szerettem volna eljutni az ex Népszabadság ex szerzőinek beszélgetésére és a scifi-s beszélgetésre is az Agave- Fumax-Gabo trióhoz, bár ez utóbbin azért kilenc percet eltöltöttem, aztán ismét szaladtam vissza. (Na de ezt legalább utólag meg lehet nézni.)

A kinti hangulatról is ejtenék pár mondatot. Ha bárki megkérdezi, mi villan be először a könyvfesztről, hát az a látvány, ami ilyenkor kint van. A napsütés, a fűben fetrengő tinik, akik könyvet fognak a kezükben (!) ráadásul olyan szerzők neveit hallom tőlük, mint Dragomán Gyuri vagy Szabó T. Anna.  Vagy a nyugdíjas nénik, bácsik, akik ugyancsak könyvvel a kezükben ücsörögnek egy padon. Vagy a csecsemők, tipegők, egyéb zsebkölykök, akiknek könyv ugyan nincs a kezében, viszont ott vannak és kacagnak. Jó hangosan. A sok jó kávé, a brutál mennyiségű könyv, a fesztivál hangulat…szóval kihagyhatatlan, na.

És akkor kicsit most már magamról is. Életem első könyvfesztes dedikálása. Hmm…nem is tudom mit írjak erről. Régóta vagyok a könyvkiadásban és eddig mindig én szerveztem a dedikálásokat. Valahogy sosem gondoltam volna, hogy egyszer én ülök majd abban a bizonyos székben, egészen furcsa. És bár elsőre a hideg rázott ettől az egésztől (akasztják a hóhért, ugye), úgy döntöttem, egy életem, egy halálom, legyen! Végül nem is bántam meg, sőt, még jól is éreztem magam, amiért ezer köszönet a kiadónak. (Bár a könyvbe való belefirkálás továbbra is szentségtörés számomra, de annyira örülök az olvasóknak, hogy képes vagyok ezt elnézni magamnak.)

Szerencsére elég sűrűek voltak a napjaim, így nem volt időm izgulni és azon agyalni, hogy mi van, ha szörnyen sül el a dolog. Konkrétan pont beestem öt órára az asztalhoz, ahol jókedvcsináló és csokihozó dedikálótársam Eszes Rita már ott várt. Erről kép is van, a drága Róbert Kati el is csípte a pillanatot, amikor éppen bepottyanok. Rita örül nekem, én pedig magyarázkodom ott a jobb szélen.

IMG_1431.JPG

 

Szerintem egészen kellemesen telt az egy óránk, meglátogattak barátok (köszönöm!!), voltak kukkoló munkatársak (kö…nem. Nem köszönöm. : D) és voltak tök helyes és lelkes bloggerek meg olvasók. (Köszönöm!!) Sőt, a legcukibb: a 14 éves fiam osztálytársnői is olvasgatják a könyvem és dedikáltam is nekik. Imádom őket ezért, komolyan, nincs helyesebb, mint egy tini, akinek a kezében egy egész zsáknyi könyv van és aláírást követel.

Az még továbbra is furcsa és igazán elolvadok tőle, amikor az olvasók elmondják, mennyire élvezték a könyvem, még mindig felfoghatatlan, hogy levették a polcról, kifizették, hazavitték és jól megették. Elolvasták, na. : ))

Hát szóval nem is nyikorgok tovább, úgyis értitek, Róbert Katinak és a kiadónak köszönet a szervezésért és a fotókért, melyeket megtaláltok itt az írós fb profilomon:

Fekete Judit játszótere

Viszlát jövőre, addig is készüljetek könyvmániások, mert lesz még egy könyvhét és két Margó! : )

Addig pedig még egy utolsó kép a rumliról, amit csináltunk.

20180422_180632

 

 

 

 

Advertisements